A szomotori Hegy/Hegyke domborulata minden irányból jól látható, a táj panorámájának jellegzetes eleme. Valójában egy izolált vulkáni tábla, lejtőin üledékes homokkal. Mintegy 50 méter magasan terül el a környék síkvidékéhez viszonyítva, amelyen a sztyeppés gyepek kertekkel és szőlőkkel váltakoznak. A Hegyke jelentős régészeti lelőhely, mivel itt a bronzkorban, illetve a vaskorban is fontos, megerősített település volt. További leletek kerültek elő a római, és a késő-középkori rétegekből is. A keleti részen fekvő egykor önálló Bodrogvécsben (Véč) nemrég egy 10. századi magyar temetőt tártak fel. A Bodrog összefolyásától a magyar határig, a Bodrog-mentén szinte mindegyik településen találunk jelentős értékű régészeti lelőhelyet. A település első írásos említése 1214-ből maradt fenn. A 15. században a Drugeth família birtokolta. Kulturális műemlékei között találjuk az 1801-ben klasszicista stílusban épült református templomot, amelyet egy 14. században épült középkori templom romjaira emeltek Figyelemre méltó a bejárati nagykapu. A településen további megszentelt helyeket is találunk: a Keresztelő Szent-János Feje vételének tiszteletére felszentelt katolikus templomot és a nagyközség részét képező, Kisújlakon található, Szűz Mária tiszteletére emelt katolikus templomot. A település része a Latorca Tájvédelmi Területnek, amely részben fedésben van az európai értékű Bodrogközi madár élőhely-védelmi területtel.