Legszebb látványt a Bodrogköz felől nyújtanak az egykori Vezúv méretű vulkán maradványhegyei, a sátoros hegyek. Innen ered a név: Sátor-hegyek alja új hely, azaz Sátoraljaújhely. A város keleti része 1920-tól Szlovákiához tartozik. Az első feljegyzések 904-ben említik a települést, amelynek V. István adományozott városi rangot 1261-ben. II. Rákóczi Ferenc, Kazinczy Ferenc, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula gróf és még sorolhatnánk a hírességeket, akik a város történelmét formálták. A főteret az impozáns római katolikus templom uralja. Előtte ismeretlen művész alkotása, a helyiek által humorosan csak Vasmancinak nevezett szobor áll, a Dörzsik-forrás díszes kútján. Néhány lépéssel távolabb az ország egyik legnagyobb Kossuth-szoboregyüttesét láthatjuk. A tér másik oldalán az egykori vármegyeháza (ma városháza) barokk stílusú épülete emelkedik, falai közt az 1200-as évekből is írásos emlékeket őrző Zempléni Levéltárral. A főteret koraeklektikus házsor övezi. E több mint 760 éves település tele van látnivalókkal; ezúttal a nyelvi és irodalmi emlékek nyomába eredünk.